AZ IGAZSÁG BIZONYÍTÁSA
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. - Máté 24,35
Egy fiatal olasz lány - szemmel láthatóan elmerülve egy kis könyv olvasásában - egy gyümölcsös elárusítóhelynél üldögélt.
Egy úr megállt, hogy gyümölcsöt vegyen, és megkérdezte, hogy mit olvas olyan nagy érdeklődéssel.
Meglehetősen szégyenlősen válaszolta a lány: - Isten Szavát, uram!
De a férfi kételkedő ember volt, azt kérdezte tehát: - Ki mondta önnek, hogy a Biblia Isten Szava?
A lány gyermekes egyszerűséggel válaszolta: - Isten maga!
- Isten? Lehetetlen! Hogyan mondta? Soha sem látta, sohasem beszélt vele! Hogyan mondhatta volna?
A lány zavarba jött, és néhány pillanatig csendben volt. Azután felnézett és tiszteletteljesen azt mondta:
- Uram, ki mondta önnek, hogy van egy Nap ott fenn, az égen?
Az úr meglehetősen gőgösen válaszolta: - Ki mondta nekem? Senki. Nincs szükségem arra, hogy valaki mondja.
A Nap saját maga beszél erről. Felmelegít engem. Szeretem a fényét.
A fiatal olasz lány komolyan válaszolta: - Világosan mondta, uram, ami a Napot illeti. Én a Bibliát olvasom, az felmelegíti a szívemet.
Világosságot ad. Szeretem a fényét és a melegét.
Senki más, csak Isten tudja adni ezt a fényt és meleget, amelyet én kapok ebből a könyvből.
A férfi a lány egyszerű hitétől zavarba hozva csendesen továbbment.
